Helyedet el ne hagyd [antikvár]

A KÖRÜLMÉNYEK 1989 előtt az '56-os forradalom összefüggéseiről annyit tudtam lényegében, mint az emberek többsége a hírhedt „Fehér Könyvek"-ből és az akkor „szépirodalminak" nevezett „művekből", melyek a „szocialista embertípus" nagyságán keresztül hirdették a bűzölgő társadalom meglétének jogosságát. Létezett persze - egy mai szóval értelmezendő - „második nyilvánosság" is, ahol szájhagyomány útján terjedt a forradalom története, mint az ókorban a hőseposz. '56 fogalma sokáig amolyan csendes rettegést kiváltó gondolatként lapult a fejemben Amennyiben mégis szóba került, mindig akadt valaki, aki a megfontoltságra hivatkozva a közömbösség irányába terelte az érdeklődésemet. Persze a kocsmákban, a sokadik pohár után megoldódott az emberek nyelve. Akiket súlyosan „lumpenizált" a kommunizmus - a korábbi forradalmi magatartásuk miatt - elvesztették életkedvüket, mert a létük kilá-tástalanságának súlya nehezedett reájuk. Láthatóan nem akartak példaértékű magatartást tanúsítani a gyűlöletes diktatúrában. Nekem néhol kételyeim támadtak a forradalom történeteinek hitelességével szemben. Akkor még kocsmai legendának hittem holott több eseménynek szemtanúja voltam. A forradalomnak irodalma - legalábbis Magyarországon -, nem létezett. A résztvevők vagy emigrációba kényszerültek, vagy börtönben kerültek. A többiek - a szemtanúvá váltak jobbnak látták mélyen hallgatni az akkori időkről. A gyárakban, hivatalokban, az emberek nem társalogtak '56-ról -úgy emlékszem Inkább szorgalmasan felejtettek, mert a megalázó politika a megélhetés gyakorlatának elfogadását kényszerítette ki. Ezért - utólag visszagondolva -, mintha érdektelenné vált volna számukra a forradalom és szabadságharc 5