Hepi börszdéj [antikvár]

Negyvenöt Minden készen állt a házavatóhoz. Zoli becipelte a teli szatyrokat a nyaralóba, letette a konyhaasztalra, majd komótosan kisétált a kertbe. Unta már hallgatni, hogy Edit azon aggodalmaskodik, mekkora késésben vannak. Meg azon sopánkodik, hogy nem lesz elég a hús, pedig Zoli szerint azzal egy hadsereg is jóllakhatna. Meg hogy kevés lesz a sör, vagy a bor, mert mi van, ha ma mindenki sört iszik, vagy mindenki bort kíván. És egyáltalán nem felesleges a kétféle édes sütemény sem. Persze a születésnapi torta mellé. Mert Zolinak ma van a születésnapja. A negyvenötödik. Nem akart születésnapi bulit tartani, soha nem is szokott. Igazából nem is emlékszik arra, mikor ünnepelték meg utoljára a családdal a születésnapját. Amióta a szülei már nem díszítenek neki tortát, amióta nincs marcipánfigura, szertartásos gyertyaelfúj ás és taps, azóta nem volt igazi születésnapi köszöntése. De nem is vágyott rá, hogy ünnepeljék. Most is csupán véletlen az időpont, mert