Hercegnő és cigányleány [antikvár]

A „Sirály" francia kereskedelmi gyors-hajó Liverpoolból Havre felé vitorlázott, óránként tíz tengeri mérföld sebességgel. - Jó idő! Jó hátsó szél! - dünnyögte a kapitány elégedetten, le- s felsétálgatva a hajó fedélzetén, kék füstfelhőket fújdogálva szivarjából az ég felé! - Ha ez még tizenkét óráig így tart, akikor holnap reggel Havreban vagyunk, ahol pedig már négy éve nem fordult meg a Sirály. - Igazán, kapitány! Már négy éve nem volt Franciaországban ? Ezt az egyik utazó kérdezte, aki szintén le- s felsétálgatott s épen szembe jött a kapitánnyal, mikor ez a kijelentés elhangzott. - Nem, uram! - felelte a kapitány angolul, a franciául hozzá intézett kérdésre. A kérdezőn ugyanis erősen meglátszott az angol jelleg, az a hideg közönyösség, mely a ködös Albion fiait oly szembetűnően jellemzi. Egyébként huszonhat-huszonnyolc év körüli, középtermetű, karcsú, szőke, kellemes arcú ifjú volt, az angol utazók jellegzetes nagykockás utazó-ruhájában és sapkájában, karján az angoloknál elmaradhatatlan nagy plaiddel, a nyakára szíjjal erősített kis útitáskával, melyben a nélkülözhetetlen látcső, az angol-francia szótér és a kis rumosüveg volt, szivartárca és egyéb apróságok mellett, nagy össze-visszaságban.