Hét legenda/Álarcos szerelem/Két elbeszélés [antikvár]

Az ó-keresztény legendák olvasása közben ugy rémlett e kis gyűjtemény szerzője előtt, mintha ezekben a reánk maradt vallási mondákban nemcsak az egyházi elbeszélő költészet nyilvánult volna meg, hanem ha tüzetesebben vizsgáljuk meg azokat, megleljük bennök az egykori, inkább profán mesemondó művészet, vagy ha ugy tetszik, novellisztika nyomait is. Mikor a festő valamely felhőnek, hegyláncnak a vonalait csak töredékesen látja, vagy valamelyik elfeledett művésznek egy elfakult rajzát fedezi föl, ösztönszerűleg az a vágy ébred föl benne, hogy a töredéket kiegészítse vagy a fennmaradt keretet kitöltse. Hasonló reprodukcióra késztették a szerzőt a régi legendák ködbevesző alakjai, minek folytán a szereplő személyek arca természetesen egészen más égtájak felé fordult, mint az eredetiekben. A rendelkezésre álló legendák roppant tömege szinte kiapadhatatlan forrásul kínálkozik az irói kedvtelés számára. De mivel az effajta ártatlan játékkal is csak csinyján szabad élni, azért nem is terjeszkedünk ki feldolgozás céljából több anyagra, mint amennyit itt felhasználtunk.