Hét nap a hegyen [antikvár]

"A vihar elvonult éppolyan gyorsan, ahogy rárohant a tájra. Az ég kék lett egyvégtében, és a Balatonból fölsejlett az újhold félig telt karéja. Felültünk. Hirtelen észrevettem, hogy Eszter háta mögött autó áll. Ütemesen ring a kocsi hátsó két kereke. Sohasem gondoltam volna, hogy kivülről ilyen muris, ha kocsiban szeretkeznek. Eszter fölállt, nem nézett rám. Elindultunk. Több kocsi vesztegelt egymás mellett, és hirtelen rájöttünk, hogy a Bormúzeum felé közeledünk. Kivágódott egy ajtó, és valaki azt harsogta: - Tiszta, világos, uraim! - Népes társaság buggyant ki az útra, magyar, francia, német szavakat röptetve. Egyszeriben tele lett velük a világ. Eszter megfogta a kezemet. Nem lehettünk valami szívderítő látvány sáros ruhában, csatakos hajjal. Egy franciának megállt a nadrágslicce felé tartó keze, és hangosan hátrakérdezett.: - Ezek kik? - Nem tudom - felelt valaki. Franciánk azonban nem hagyta annyiban. Nyilván bosszantotta, hogy megakadályoztuk egyszerű anyagcseréjének befejező aktusában: - Azt mondtátok, Magyarországon nincsenek se koldusok, se hippik! Az előbbi hang előrejött, és egy magas, legalább kilencvenkilós hústömegben testesült meg. Eszter el akart futni."