Hét novella [antikvár]

Részlet a könyvből: Címírók Anyám felébresztett. „Félnyolc mult már, elkésel" - mondta halk, érzelgős hangon. Sietnem kell, ha későn érek a kiadóhivatal elé, elirják orrom előtt a legjobb állásokat. Anyám nyakamra csavarta sálamat és utánam szólt, a sötét lépcsőházba. - Hátha akad valami, ha nincs, nincs. - Ezt mindennap elismételte, mert két dologtól féltett egész életemben, a torokgyulladástól és a csalódásoktól. Hideg volt, ködős, nyúlós, nedves hideg, esett a hó és a hólé csendesen szivárgott be a cipőmbe. Túlzás azt állitani, hogy lyukas volt a cipőm. Nem, csupán rossz bőrből készült és gyorsan átnedvesedett. Sokan álltak már az ujság előtt. Néhányan a hireket olvasták, mások hirdetéseket lestek. A hátulállók, merev, előrenyújtott nyakkal bámultak. Oldalt, egy toprongyos, keménykalapos alak politizált. Szidta a kormányt. Egy diáksapkás sovány fiu, az albérleti szobákat jegyezte fel. Előttem jólöltözött alak a könyvelői állásokat böngészte. Nemrég kerülhetett ki; ez egyaránt látszott illúzióiból s még gondosan kefélt kabátjáról. Én már túl voltam a szomszéd jövendő csalódásain. Állás, jó meleg könyvelői állás, talán még nyugdij is ? Sorsjegyiroda cimirókat keres. Napi ezer teljesítmény. Jelentkezés : Reáltanoda-utca 1. Ez az, gondoltam és gyanakodva végignéztem a lehetséges versenytársakat. A toprongyos alak, aki az előbb oly trágár kívánságokat hangoztatott a kormánnyal szemben, megemelte a portól szinte szürkének látszó keménykalapját és rekedt hangon megszólalt. "Uraim, nem érdekelne valakit egy éneklő, harzi kanári. Remekül fütyül." A madárkereskedő részeg volt. - Marha - fejtette ki valaki tömören és tárgyilagosan a véleményét. A kanáritulajdonos felkapta a fejét, mintha meg akarna sértődni, de meggondolta magát.