Hét tenger csavargója (rossz állapotú) [antikvár]

Előrebocsájtom: teljes szívemből gyűlölöm a tengert és annak minden függvényét; gyűlölöm a szelet, a hullámot, a sirályt, a halat, a hajót és a halászokat. Utálom a tengerben megmutatkozó földi végtelenséget, ezt a látszólagos valamit s nem állhatom a Semmit, amit a nyílt vízzel ölelkező égbolt mutat. Utálom, gyűlölöm mindezt, mert megkínoztak s ami szép benne, azt csupán messziről mutogatták nekem. Nem nyújtottak békés, nyugodt otthont, de annál több veszedelmet; beleették magukat az életembe. Kiszámíthatatlanságával, szeszélyességével, fékezhetetlenségével utáltatta meg magát a tenger. Az én szememben többet ért egy kis ház a tengerparton, ha láthattam nyugalmát és szépségeit, mint a tengerek ezernyi színe, sejtelmes mélységei; mert az a kis ház menedéket nyújt és ágy van benne, amelyben aludni lehet. Teteje ráhajlik éjszakáinkra és nyugodt pihenést biztosít!