Hétköznapok I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:Mintegy húsz éve lehet. - Nem tudom, szerdán volt-e, vagy szombaton, - elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt. A nap, szokása szerint, jókorán reggel fölkelt s megkezdte betanult pályafutását az égen; a verebek fölébredtek s elkezdték dicsérni az asztagokat, melyekben számukra kész kalászok teremnek; a verebek fölébreszték a gazdasszonyokat; a gazdasszonyok fölébresztek a cselédeket; és a gazdákat fölébreszté a szomjúság. Ezen körülménynek köszönheti a nagy kiterjedésű K . . . városa - köszöni is azóta naponta azon esetet, hogy a napnak azon szakaszában, mely egy classikus régiségű diák példabeszéd szavaiként, a múzsákba annyira szerelmes, - minden rendű és rangú lakosai, talpon és fejjel az ég felé állanak; - a gazdák, miután a kerek kalapot szegről leakasztván, abba saját fejőket beleültették, s ekként e mai napra rótt öltözködés kívánalmainak eleget tettek vala: indulnak szokott napi foglalatosságaik után, megtudandók, hol árulják legolcsóbban a vizet, azon vizet tudniillik, melylyel bizonyos emberbarátok, kiket a közvélemény csaplárosoknak nevez, a bor kártékony hatású erejét törekednek megszelidíteni.