Héttől hétig [antikvár]

Szeretetpróba, vasárnapi számvetés, lelenc-sors, a tépelődések könyve - ezek talán a kulcsszóösszefoglalásai a bolgár író regényének. (A szerző a magyar irodalom egyik legismertebb tolmácsolója hazájában.) A főhős maga is kitett gyerek volt, mostohája eszelős hittérítő, életbe indító tanítója - sistergő konok. Tizennégy éves korától vívja belső és külső csatáit magáért: a tisztánlátásért, és másokért: talpraállásukért. Növendékeiért, a kallódó vagy botló, naiv vagy megátalkodott tizenévesekért a nevelőintézetben, amelynek igazgatója. Harcol szabadságuk jogáért. Sorra idéződnek fel benne a távoli és a friss múlt eseményei. E napi találkozói is gyötrelmes tusakodások. Érv- és érzelempárbajok nőkkel., baráttal, ellenséggel, a rábízott nehéz sorsú kamaszokkal, helyettesével, önmagával. Önvizsgálat és a belátásra buzdító nevelési mód próbája ez a tizenkét óra, amit növendékeinek és magának kiszab. Sok harcából egyben biztosan győzött volna: a fiúkat lassan meggyőzte, bizalmukat lassan megnyerte, de maga már csak e vasárnapi megmérettetésből kerül ki győztesen, a végső sikert nem érheti meg.