Hispaniola aranya [antikvár]

Kiadói borítója hiányzik, a gerinc vászna kifakult.
1492-ben ​vagyunk: Kolumbus Kristófot kísérjük végig első felfedező útján. A három karavella egyikére, épp Kolumbus hajójára, fellopakodik egy üldözött szegény spanyol fiú, Pedro. Rőt haja miatt a babonás matrózok kis híján a tengerbe vetik, majd kevésen múlik, hogy fel nem kötik az árbocrúdra. A hajót átélt számos viszontagság után végre szárazföldet érnek, és kiszállnak San Salvador szigetén, utána Hispánián, a mai Haitin ütnek tanyát. Kolumbus megépítteti a La Navidad néven ismertté vált erődöt, vagy harmincfőnyi helyőrséget hagy az erődben, maga pedig visszatér Spanyolországba. A spanyol nemesekből, reményük vesztett lázadókból, elvetemült kalandorokból, bitófa alól szabadult gonosztevőkből álló helyőrség csoportokra hullva, aranyéhségben lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkolja a barmokat, vadembereknek tekintett bennszülötteket. Pedro szíve az üldözött indiánok felé fordul, összebarátkozik egy indián fiúval, Kainóval, sok kalandot élnek át együtt, hadakoznak népbolondító varázslókkal, majd – az önfeláldozó barátság szép példáját nyújtva – Pedro megszabadít egy csoport bennszülött rabszolgát, s az indiánok oldalán részt vesz az erőd helyőrsége és a végső elkeseredésükben fegyverhez nyúló indiánok összecsapásában.