Hiúság vására I-II. [antikvár]

THACKERAY ÉS A HÍÜSÁG VÁSÁHA A. BiRÁLÖ, a leleplező, — a kritikai realista ábrázolás mindmáig friss, erőteljes remekműve a Hiúság Vására. 1846-tól 1848-ig látnak napvilágot a mű fejezetei, de a kép, amit regényében Thaekeray az angol burzsoáziáról rajzol, nem csupán a mult század első felérx3 jellemző, s nem csupán a brit társadalomra. Ez a regény szélesen, általános éi-vénnyel tárja föl az élősdi osztályok hiú illúzióit, értelmetlen becsvágyait, csalóka kielégüléseit s egész, fényűző kicsinyességét. A „hiúság vására" voltakép nem egyéb, mint ez osztályok mindennapi életének látványa, Thaekeray bő leltárba foglalja mindazt, amiért sem élni, sem meghalni nem érdemes, — s ami mégis, az igazi örömök és az igazi szenvedések pótlékaként tölti ki ezeknek az osztályoknak életét. Thaekeray maga figyelmeztet bennünket, hogy regényének nincsenek hősei. De hogyan is lehetnének, amikor a „hiúság vásárában" elfaJculnak a szenvedélyek, egyhangúakká szürkülnek a bűnök, — s a jóság, a becsületesség, az áldozatkészség erénye is jámbor balekséggé törüül. Elkeseredett leleplezése során Thaekeray már-már hajlandó az egész emberi életet — „hiúság vásárának" tekinteni. S a regény azzal a tanulsággal is zárul, hogy sorsát az ember sohasem képes a „hiúság vásárának" értelmetlen zűrzavarából kiszakítani, s legnemesebb szándékai ellenére, az ott lejátszódó szánalmas bohózatok szereplőjévé aljasul. Thaekeray kortársai közül azok, akik idegenül éreztek magukat a „hiúság vásárában", s ugyanakkor a burzsoázia uralmát is szilárdnak, hosszú időre biztosítottnak látták, a regény csüggesztő tanulságait könnyen elfogadták. Thackeraynak azonban kortársai voltak Marx és Engels is, aldk a burzsoázia életé- Thaokerav: Hiúság vására l/a