Hívó hegyek [antikvár]

Részlet a könyvből: "A fiatal lelkipásztor a kőasztal mellé, a hársfa illatfürdőjébe menekült a nagy hőség elől. Nagyon kedvelte a templomkerteknek ezt a részét. Egypár költői hasonlatot is szerkesztett a kert nevezetes pontjairól. "A hímes faragású, galambbúgos, kiskapu úgy fest a templomkerítés ívében, mint a míves ékkő a gyűrűben". "A hársfa úgy magaslik ki a templomkert gyümölcsfái közül, mint az illatszeres úrnő a szerény szolgálók társaságából". Feleségének költői példázattal magyarázta meg, miért szeret annyira a mohos kőasztal mellett üldögélni. - Isten... természet... ember... együttesen szólnak itt a vívódó lélekhez, Zsuzsikám. A templom Istenre, az örökkévalóság eszméjére utal... A hársfa mennyboltszerű lombozatával a természet hatalmáról beszél... S nézd a papilakot: vedlő födelével, roskatag falaival, csorba tornácával, nem az emberi munka romlandóságát hirdeti-e?"