Hívtalak [antikvár]

Részlet: A Karmeliták terén álló régi családi házban, Mainzban, 1792 július huszonötödikének huszonhatodikára hajló éjszakáján Hans Adam Echter von Mespelbrunn, porosz főhadnagy, feleségével és anyjával ott virrasztott súlyosan beteg gyermekének ágya mellett. Hans Adam, régi frank család elszegényedett ágának utolsó sarja, korán porosz katonai szolgálatba lépett. Két éve házasodott. Cornelie Trachtot, Dubslaw Tracht porosz huszárezredes idősebbik leányát vette feleségül. A francia forradalmárok elleni porosz hadjárat éppen kapóra jött. A fiatal férj örült, hogy feleségét és alig egyéves fiacskáját magával viheti Mainzba, ottani rokonaihoz. Úgy tervezte, hogy a háború végéig itt maradnak, az édesanyjánál. Nem volt nehéz az öreg Tracht ezredest rábeszélni arra sem, hogy fiatalabbik leányát, Cornelie tizenhatéves mostohatestvérét, Charlottet, elengedje velük s így a kisleány a zavaros háborús időkben biztonságos helyen legyen. Igaz, eleinte olyasmit morgott az öregúr, hogy a kisasszony éppen olyan biztonságos helyen volna a rokonoknál a Belowok vagy Bülowok, a Köllerek vagy Schulenburgok birotkain, esetleg a Heiligengrube-alapítványban. Az ezredes idős testvérnénje, az egyébként még nagyon erélyes és tetterős Juliane bárónő ugyanis kereken kijelentette, hogy nem vállalja a felelősséget egyedül a fékezhetetlen kis fehérszemélyért. Charlotte azonban hamarosan meggyőzte apját s azt állította, soha vissza nem térő alkalom ez a mainzi utazás, hogy végre egy kis világot lásson. Az öregúr beleegyezése azután olyan ujjongó boldogságot váltott ki a kisleányból, hogy Cornelie sem akarta elrontani az örömét. Pedig titkon többször említette a férjének, hogy nem szeretné, ha Charlotte velük jönne, mert reá vigyázni nehezebb feladat, mint hat fiút a világra hozni és felnevelni. Amire Hans Adam könnyű nevetéssel felelte, hogy még erre is rákerülhet a sor.