Hód és a sátáni vigyor [antikvár]

Clear úr a ruháit nézegette, kviálasztott egy nyakig gombolt selyemruhát, maga elét tartotta, közben Kemenesre bámult, vajon helyesli-e, hogy ezt vegye fel, de nem kérdezte meg. – Egy negyedóra – közölte, s bement a fürdőszobába. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, Kemenes lassú mozdulattal az asztalon hagyott kézitáska után nyúlt. Magához húzta, s belekotort. Érezte a zsebkendő puhaságát, a kis pénztárcát, a pisztolyt, a tollat. A keze egy kis noteszon állapodott meg. Kihúzta. Belepörgetett, látta a napok mellett a bejegyzéseket. De csak jeleket. Betűket és számokat. Kikereste az aznapit. Egy nyilat rajzolt az ABB betűk közé az asszony. A következő napokon B volt a jelzés. Kemenes elégedetten nyugtázta, ez Budapest. Az A pedig Amszterdam lehet, a középső B pedig Bécs. – Ez sem valami nagy ész… Fordított a lapon. Megtalálta az Sz-jelzést is. Székesfehérvár. A lap alján viszont egy kicsike keresztet látott. A halál jelét. És mellette egy K betűt.