Hódító Pelle I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "Május elseje volt, 1877-ben. Éppen virradt és köd tódult a partra; nehéz szürke uszályként seperte a tengert. Itt-ott meghasadt, de mindjárt összecsukódott újra, kihagyva a part egy darabját, két felfordított, ócska ladikkal. Odébb még egy csónak orra állt ki a szürkeségből, meg a móló csücske. Bizonyos időközökben fényes-szürke, lapos hullám kúszott fel a partra, végignyalta a zörgő kavicsokat és visszahúzódott. Mintha nagy állat bújna a sűrű ködben és mellső lábával a partot tapogatná. Lejjebb két éhes varjú valami felfúvódott fekete dologgal bíbelődött, ami alighanem egy kutya hullája volt. A varjak minden hullámcsapásra felrebbentek és lebegve maradtak vagy két rőfnyire a dög fölött, függőlegesen lenyújtott lábbal, mintha még egyre karmuk között tartanák a zsákmányt. Közben le-le bocsátkoztak és fejüket mélyen a dögbe fúrva lakmároztak széttárt szárnyakkal, készen a felröppenésre az új hullám elől. Az óra sem járhat szabályosabban."