Hol volt, hol nem volt [antikvár]

Uraim, ünnepélyesen kijelentem, hogy jelen könyvnek, amelyet a legmelegebben ajánlok a magyar közönség figyelmébe, egyetlenegy betűjét nem olvastam.Az ez aranyos Komlós Vili rám esett, könyvet ád ki, azt mondja, legyek szíves előszót írni hozzá.Meg kell jegyezni, ő maga, Komlós Vili, se ajánlotta fel, hogy előzetesen bemutatja nekem azt a művet, amelyikhez előszót igényel.Olyan kíméletes lélek a jó Komlós Vili, nem akart még avval is fárasztani. Magam meg szeretek diszkrét lenni, mondok, hátha úgy gondolja, hogy nem tartozik rám, ami abban a könyvben lesz.Én ezt a Komlós Vilit annyira szeretem, legalább annyira, amennyire mindenki szereti, percig se haboztam, igenis, megírom az előszót. Akinek az ember olyan sok mulatságot, gyönyörűséget köszönhet, mint ennek az édes-kedves komédiásnak, és hát mit adtam én avval Néki, hogy tapsoltam, hiszen azt is a magam élvezetére cselekedtem: szóval illik, hogy azért, amit tőle kaptam, valamivel külön is szolgáljak.Itt az előszó, jó Komlós Vili, bánomisén mi van könyvben, lehet az mind a legegetverőbb füllentés, vállalom a felelősséget Isten és ember előtt.No, csak tréfáltam; biztos, amit ilyen napsütött lelkü, egészséges, jókedvű művész mesél, az mind igaz, emberséges és vidám dolog. Még az is lehet, mert mi nem eshet meg a mai világban? lehet, hogy egyszer még magam is elolvasom.Szép Ernő