Holdfény Hawaiiban [antikvár]

ELSŐ RÉSZ L A Hudson felett lassan kitisztult az ég. Az opálszínű pára felszállt és a rojtos felhők mögül, egyszerre csak előbukkant a nap. A Yachtclub terraszán kinyitották a nagy piroscsíkos napernyőket és a nyugszékeket is kihordták. — Szép időnk lesz countess! — mondta a főkomornyik tisztelettudóan, miközben megigazította a nyugszék lábtartóját, anélkül, hogy figyelemre méltatta volna, a rajta kinyújtozott karcsú, meztelen combokat. Zizi rövid jószabású Bermuda shortot és hosszú, jó-hangzású arisztokrata nevet viselt. A shortot itt vette New Yorkban, a nevet, azt valahol Olaszországban, ahol egy öreg gróf éppen válaszúton volt a szegén) ház, az öngyilkosság és további koldulás között. A névházasságot egy hotel-portás közvetítette, az egész alig került többe, mint egy hermelin belépő. De mennyivel többet ért! Ezzel a névvel aztán beléphetett bárhová . Zizi, egyébként Pesten született, egy józsefkörúti nagyon sötét, udvari lakásban. Talán ez volt az oka, hogy később annyira ragaszkodott a széles, napfényes ablakokhoz, amelyek lehetőleg valamilyen tengerpartra nyílnak. Zizi apja egy kis sánta szabó volt, aki sokat ivott és folyton köhögött. Ez persze kellemetlen volt a családjának, de még kellemetlenebb volt, mikor már se i?em ivott, se nem köhögött, hanem meghalt. Nem maradt utána más, mint egy ódivatú varrógép, egy rettenetesen nehéz vasaló és a pepita notesze, amelybe bejegyezte, hogy kik tartoznak neki.