Holdfogyatkozás [antikvár]

Mint egy hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn, mire érzékeljük a mélységet, már valahol a messzi magasban járunk, hegycsúcsok felé közelítünk, de csak pillanatokra, szinte fel sem fogjuk, máris a szakadék szélén lebegünk, egyre lejjebb és lejjebb rúgkapáltunk Töredékeket érzékelünk csupán, flash-szerű mozaikrészleteket, másodpercnyi léteket, adrenalináramlatokat, pirinyó szemcséket a hullámvasútnak nevezett óriási gépezetből. Lelassult a mechanizmus: a távolban az éjszakai világváros fényei ragyogtak, még távolabb a tenger, a sötétség mozdulatlan pillanatképeibe merevedve. Jeges szél süvített, holott még csak kora ősz volt - nyárutó, bágyatag szeptember.