Holdvilág [antikvár]

Kakuk Móni szemtelenül fiatal és bátor író. Az biztos, hogy számára az irodalom nem csillogó játék a szavakkal. Miféle világban élünk? Csak bennünk létezik mindaz, ami körül vesz, vagy tőlünk függetlenül is? Kézzelfogható valóság vagy álom, amit végigélünk itt a földön? Tevő alakítója vagy megálmodó szemlélője vagyunk annak a csodának, amit életnek hívunk? Hisz mindenki saját maga teremtette, elképzelt világában él. Kakuk Móni hőse, Don Antonio a csodák szárnyán „jelmezvilágba" kerül, végigpróbálja átélt, megtapasztalt vagy csupán képzeletében létező életeit, hús-vér emberi sorsokat. Szerepeket próbál. Karmester, aki sohasem ér oda a koncertre, a széppel párbajt vívó festő, a szerelem titkos társaságának tagja. Iskolás lányként megéli a háború borzalmait. Mint madár megízleli a szárnyaló szabadságot. S mint fel-fel dobott kő, örökösen visszatér az Alföldre, a Körösök, a Berettyó partjára. Csodaszarvasként legendák hőse. Indián lány, aki a nomád nyers természetben is megéli a lét értelmét és igazát, hogy végül csodás repüléssel felolvadjon az űrben, a világmindenségben. Rádöbbenve és bennünket is rádöbbentve, hogy nem tudjuk, mi végre vagyunk itt, létünk nagy és misztikus színjáték. A legjobb, ha engedjük magunkat sodortatni, szeretünk és repülünk, nem gondolunk a miértre és a végcélra, mert hiszen a cél mindenki számára ugyanaz... Kakuk Móni könyvét az fogja igazából élvezni, aki hagyja, hogy elvarázsolja egészen eredeti fantáziája. Kívánok neki sok sikert az írás gyönyörűséges, de olykor gyötrelmes útján...