Holnap fehér álom [antikvár]

1983. június 17. Sopron, vasúti határállomás Kelet felől ínycsiklandó gulyásillatot hozott a szél, amelytől az osztrák határőröknek még a nyál is összefutott a szájukban annak ellenére, hogy az imént ebédeltek. Igaz, biedermeier pecsenyét kaptak, de a karajon érződött, hogy a jószág csakis tápon nevelkedett, a tésztaköret mirelit volt, fokhagyma helyett pedig ízfokozókkal feljavított fokhagymakrémet használtak. így nem csoda, hogy a derék sógorok csak álltak a nyári szélben, és sóhajtozva áhítoztak a magyar ízek után. Mindez idő alatt nyugat felől egy vonat gördült be a határállomásra, rajta nyugodt, kíváncsi és várakozással teli osztrák és olasz turistacsoportok. Az útlevélellenőrzés zökkenőmentesen zajlott, majd a szerelvény áthaladt a magyar részre, a keleti zónába. Itt már sokkal aprólékosabb volt a személyzet: mindent és mindenkit tüzetesen átvizsgáltak, hidegrázást hozva a nyugati jólétben teljesen elkényelmesedett turistákra. Ám minden szigor és összeborzolt szemöldök ellenére a vizsgálat gyors és rutinszerű volt, nemsokára már indulhattak is tovább Budapest felé. Közben a szomszédos vágányon, a főépület oldalában egy pesti vonat vesztegelt, a keleti országrészben járó vonatokkal ellentétben egy szépen kiglancolt MAV-szerelvény. A határőrök sorra vizsgálták át a kocsikat, a peronon pedig kutyás járőrök álldogáltak, vállukon szabályosan pihent a gépkarabély. Az egyik kocsi elülső ajtaján a határőrség embereket szállított le. A meg- 7