Bővebb ismertető
Részlet:Maria Dora belépett a virágoskertre nyíló nagy üvegverandára, üdébb volt és sugárzóbb, mint a tavasz. Ezüsttálcát tartott a kezében, - kávéscsészék voltak rajta - karjáról redőkben lógott le a hosszú színes abrosz, egy rózsa szárát harapdálta, amely húsos volt és vörös, mint az ajka.Tavaszi reggel volt, ragyogó vidám tavaszi reggel, a levegőben virágzó leánderfák illata áradt, az ég kékjét fecskerajok hasították, amelyek oly villámgyorsan rohanták meg a fészkekkel terhes ereszt, olyan gyorsan repültek ott körbe, hogy a levegő mintha felhőszínűvé fakult volna a ház körül, pedig túlnan lángban ragyogott a reggel.Maria Dora egy fűzfaasztalkát húzott elő az ámbitusról, szépen megterítette és dúdolva rendezgette rajta a csészéket. Az apja, Stefano, zubbonyába préselve az egyik virágágy szélén lármás hangon veszekedett Mattiával, a béressel.