Holt lelkek [antikvár]

Ha a modern irodalom ott kezdődik, ahol az érdeklődés középpontjába a lélek belső világa, a társadalmi viszonylatoknak a minden szempontból megvilágított egyéniségben való belső tükröződése kerül, úgy Gogoly az első teljesen modern orosz prózaíró. Jelentősége az orosz irodalom történetében egyszerre az, úttörőé és a klasszikusé. Az a hang, amely a 19. század orosz irodalmát jellemzi, a korától messze elmaradt feudális társadalommal szemben támasztott teljesen korszerű és éppen a valóság és az igény távolságánál fogva oly rendkívül intenzív kritika hangja, Gogolyban szólal meg először. Ennek a kritikának, ennek a szembenállásnak műfajaira is Gogoly adja az első klasszikus példákat. A Holt lelkek és A revizor című drámája szatírájának dühödt mosolyú humorával először ad példát arra a hangra, amely Dosztojevszkij : Sztyepancsikov és lakosai című regényén és Sztyepán Trofimovics Verhovenszkij-jén keresztül egészen Ilja Erenburg, vagy llf és Petrov szatirikus műveiig visszhangzik. Szerb Antal hívja fel a figyelmet arra a hangulati és magatartásbeli hasonlóságra, amely Gogoly Bulyba Tárászának forradalmi romantikája és a szovjet irodalom reprezentáns művei, elsősorban - már csak környezeténél fogva is - Solochov,: Csendes Don című regénye közt megállapítható. Finom délvidéki táj festései, gyengéd és bensőséges ukrán patriotizmus Korolenkon keresztül élnek tovább mind a szovjet irodalomig.