Honkereső [antikvár]

Ajándékozási bejegyzéssel.
"Életem vak tapogatózás. Mehetnék vissza, itt állok félúton. Mint mindig. Van is lakásom, nincs is, van is állásom, nincs is, van is állampolgárságom, nincs is, van is hazám, nincs is, van is életem, nincs is… Székely nagyapám örökös, tétova útkeresése testesíti meg az én fogalmaimban a tömény honvágyat. Kilencvennégy évesen Brassóba, egy tömbházlakásba szorult a nagy, kemény hargitai telek elől… de mindig készült haza, oda, ahol a szavának súlya volt, ahol még sokan tartoznak neki. Mindenkit kérlelt: -Csak az irányt, az utat mutassák meg Lövéte felé! Én addig megyek, míg hazaérek…