Honvédségből Néphadsereg [antikvár]

Ez a könyv a történetírás igényével lép fel. A kérdés az, hogy vajon lehet-e - de még inkább: szabad-e - olyan kérdést tárgyalni tudományos szándékkal, amire vonatkozó okmányok hozzáférhetetlenek? Normális körülmények között a válasz csakis nemleges lehetne. De rendhagyó eseményekről, rendhagyó körülmények között adott beszámoló csakis rendhagyó eljárást követhet. Három körülmény ösztönzött arra, hogy szembenézzek ezekkel a nehézségekkel és munkához fogjak. Az egyik az, hogy meg kell írni azt, amit ez a könyv tartalmaz; ez a szemtanú kötelessége. A másik, hogy nem bocsátkozom apró részletekbe - amihez valóban okmányokra lenne szüksége - hanem inkább alapvető kérdések tárgyalására szorítkozom, ami emlékezetből és személyes feljegyzésekből is életrekelthető. Végül pedig az is ösztönző hatással volt rám, hogy otthon tetemes számú könyv és tanulmány jelenik meg manapság a kérdéses kor katonai eseményeiről. Miért ne legyen az igazság is hozzáférhető azoknak, akiket ezek a fejlemények érdekelnek? A történelem kibontakozását nem a perifériákról szemléltem: országos kihatással járó felelős munkakörökben dolgoztam. 1943 januárjától a háború végéig a honvédelmi minisztérium és a vezérkar főnöke szervezési (1/a) osztályának elvi alosztályát vezettem. A nyilasok hatalomrajutása előtt több csatában vezérkari tisztként működtem. 1948 őszétől 1950 májusáig a Gyalogság megbízott, majd valóságos parancsnokaként valójában hadseregparancsnoki teendőket láttam el. Pályám és életem az 1956-os forradalomban kulminált azzal, hogy a szabadságharcosok képviselői - Nagy Imre jóváhagyásával - a Nemzetőrség főparancsnokává választottak. Az újabbkori magyar történelem, azaz korunk történelmének aktív tanúja vagyok.