Hordubal [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az ott, az a második az ablak felől, az a gyűröttruhás: ki mondaná róla, hogy amerikánus? Micsoda beszéd, hisz az amerikánusok nem utaznak személyvonaton: gyorsvonaton utaznak s még az is kevés nekik, aszondják, Amerikában más vonatok vannak, sokkal hosszabb kocsik, amikben jeges vizet és ice-creameket szolgál fel egy olyan fehér waiter, tudja-e? Halló, boy, kurjongat az ilyen amerikánus, sert ide, egy runda sert, és poharakat mindenkinek itt a kocsiban, ha öt dollárba is kerül, damn! Haj aj, emberek, Amerikában, - más az élet ott, kár róla beszélni! Az a második az ablaktól nyitott szájjal, a kimerültség verítékében szunyókál, feje mintegy élettelenül imbolyog ide-oda. Istenem, istenem, már tizenegy, tizenhárom, tizennégy, tizenöt napja tart ez így; tizenöt napot és éjszakát átülni a kofferon, aludni a padlón vagy a padon, ragadós izzadságban és zsibbadtan, a gépek zakatolásától megsiketülten; ez már a tizenötödik napja; ha legalább ki tudnám nyujtani a lábamat, szénát gyömöszölhetnék a fejem alá, - s aludni, aludni, aludni..."