Horla [antikvár]

Részlet a könyvből - Horla: "Május 8. - Mily gyönyörű nap! Az egész délelőttöt a fűben heverészve töltöttem, házam előtt, a roppant plakát alatt, amely az egészet védi és teljesen beárnyékolja. Szeretem ezt a vidéket, és szeretek ott élni, mert ott törzsökös vagyok. Oda füznek azok a mély és finom gyökerek, amelyek az embert hozzákapcsolják ahhoz a földhöz, ahol elei születtek és meghaltak, amelyek kihatnak gondolataira és a táplálkozására, beszédmódjára, amely kedvessé teszi előtte a paraszti beszéd hanghordozását, a földnek, a falunak és a levegőnek a szagát. Szeretem a házat, amelyben felnőttem. Ablakomból látom a Szajnát, amint kertem alján, az út mögött, majdnem nálam keresztül folyik; a nagy, széles Szajnát, amely Rouentól Havre felé ereszkedik, amint haladó hajók szelik. Lejebb, balra Rouen, a hatalmas város. Kék tetőivel, a hegyes gótikus tornyok sokadalmával. Se szeri, se száma ezeknek a tornyoknak. Ki ösztövér, ki meg terpedt, a tetején büszke érckakas, bévül pedig a sok harang, amely a szép reggelek kék levegőjébe belesúgja édes, messzehangzó érchangját. A távoli éneket a szellő majd erősen, majd gyengébben hozza felém, ahogy támad, ahogy elmulik. Milyen jó volt ma reggel!"