Hotel Havanna [antikvár]

Avokádó Tegnap este összevesztünk. Amikor hazajöttem, már az előszobában fogadott csípőre tett kézzel, a harisnyámat is alig tudtam tőle megigazítani, lecsúszott a szoknya alatt. Száját kissé elbiggyesztette, és szúrós tekintettel meredt rám. Tudtam, hogy valamit elrontottam. Mostanában teljesen szét vagyok esve. Any-nyit dolgozom, mint egy állat, és semmi eredmény. A számlák sosincsenek időben befizetve, és napközben inkább nem eszem, hogy ne kelljen költeni arra sem. így legalább az alakomra is figyelek. Álltunk ott egymással szemben, nagyon csinosan volt felöltözve, kiskosztüm, fülében arany klipsz, és én tudtam, hogy csak az ő jóindulatára bízhatom magam, és persze ő is szokott tévedni, meg szokott igazságtalan lenni, de most nem. Egyébként is szörnyű, hogy harminc évesen itt élek a nyakán, és már lelkifurdalásom sincs miatta, csak úgy szép lassan beleszoktam ebbe a kényelmes helyzetbe, hogy ő mindent megtesz, és én azon a címen, hogy pénzt keresek, csak még nem megy, beleülök a készbe. És valójában már ez sem ér-