Részlet a könyvből:1. fejezetA Vendőme Hotel előcsarnokába lépve hamisítatlan elegancia és körültekintő kiszolgálás fogadta a látogatókat a Keleti Hatvankilencedik utcán New Yorkban. A makulátlan pepita márványburkolatra vörös futószőnyegeket borítottak, mert odakint földet ért egy kósza eső-csepp. A falak fényűző díszítése és a mennyezetről lógó óriási kristálycsillár Európa legelőkelőbb palotáinak hangulatát idézte. A szálloda sokkal kisebb volt, mint az, amelyik a berendezését ihlette, de...
Részlet a könyvből:1. fejezetA Vendőme Hotel előcsarnokába lépve hamisítatlan elegancia és körültekintő kiszolgálás fogadta a látogatókat a Keleti Hatvankilencedik utcán New Yorkban. A makulátlan pepita márványburkolatra vörös futószőnyegeket borítottak, mert odakint földet ért egy kósza eső-csepp. A falak fényűző díszítése és a mennyezetről lógó óriási kristálycsillár Európa legelőkelőbb palotáinak hangulatát idézte. A szálloda sokkal kisebb volt, mint az, amelyik a berendezését ihlette, de egy gyakorlott utazó azonnal felfedezhette, hogy rendkívüli módon hasonlít a párizsi Ritzhez. A Vendőme Hotel tulajdonosa két évet töltött ott igazgatóhelyettesként szakmai gyakorlata közben, melynek során Európa legjobb szállodáiban dolgozott.A negyvenéves Hugues Martin a legendás és kitűnő képzést nyújtó svájci vendéglátó-ipari főiskolán, az Ecole Hőteliere de Lausanne-on végzett, a szállodája pedig, amely Manhattan egyik legelőkelőbb részén állt, minden álmát megtestesítette. A mai napig isteni szerencsének tartotta, hogy öt éve olyan remekül jöttek ki a dolgai. Svájci bankár édesapja és hasonló elveket valló édesanyja vigasztalhatatlanok voltak, amikor bejelentette, hogy választása a vendéglátószakmára esett. Bankárdinasztiából származott, és a családja ugyancsak lenézte a szállodai munkát, még ha történetesen egy szálloda vezetéséről volt is szó, épp ezért hevesen ellenezték a döntését. Mindent megtettek, hogy lebeszéljék róla, de hiába. A lausanne-i főiskolán töltött négy év után szakmai gyakorlat következett, és idővel egyre fonto-7
Danielle Fernande Dominique Schuelein-Steel (New York, USA, 1947. augusztus 14. –) amerikai írónő. Napjaink egyik legnépszerűbb írónője.
Édesanyja Norma da Câmara, egy portugál diplomata lánya, édesapja John Schuelein-Steel, német származású, a Löwenbräu sörgyáros család leszármazottja.
New York-i Egyetemre, (Parsons School of Design) járt és divattervezőnek készült, de a stressztől gyomorfekélyt kapott. Eleinte reklámszövegíróként dolgozott, majd egy San Francisco-i PR-cég alkalmazottja lett. Danielle első könyvét 20 éves korában írta. Általában egyszerre több új könyvén is dolgozik, nem csoda, hogy ilyen termékeny. Könyveiből eddig 570 millió példány talált gazdára, 47 országban olvassák és 28 nyelvre fordították le műveit. Az Ékszerek (1993) című könyvéből készült filmet két Golden Globe-díjra is jelölték, de a díjat végül nem nyerte el a négy órás alkotás. A könyvek mellett kiadott egy verseskötetet is, Love: Poems by Danielle Steel címmel.
Danielle ötször ment férjhez.
2002-ben kitüntetést kapott a francia kormánytól, a világ művészetéhez való hozzájárulásért. Az íráson kívül saját parfümöt jelentetett meg a nevével fémjelezve. Galériájával támogatja a művészeket.
Egyik alapítványa, a Nick Traina Alapítvány a mentálisan sérült, és a rossz bánásmódban részesült fiatalokat támogatja, amelynek névadója fiatalon elhunyt fia. A másik alapítványa a hajléktalanok megsegítésére jött létre.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.