Hová lett az angyal? [antikvár]

Részlet a műből: TIZENKILENC r Leszállt a villamosról, és a szél meg az eső a járdára, a virágzó hársfák alá kergette, amelyekről apró cseppekben édes víz folyt le. Amikor virágoznak a hársfák, teljesen belepi őket a méz, még a levelek felületét is. Méz és por, ilyen az íze az életnek ebben a városban. Állig húzta a cipzárt a bőrkabátján. Öreg darab volt már, a széleinél és a zsebek körül kifényesedett, a könyökén szintén; rég kikerült már a biztonságos szekrény mélyéről. Volt egy szabályféle, amit mintegy akaratlanul az apja, a bátyjai és ő is egész életében betartott - amikor rossz idők jönnek, gondoskodj rendes kabátról, lehetőleg bőrről, olyasmiről, ami nem ázik át, és a szél sem fúj át rajta. Anyja hangjának emlékétől meghatódva elfintorodott. Továbbment a keserédes esőben, és azt mondta magában, hogy le kéne már dobni a kabátot, és inkább flanelinget venni. Lekanyarodott a Zborovská utcára. Itt lakom. A ház bejáratával szemben sörmérés, afféle ivó. A férfiak üveggel a kezükben a falnál állnak az eresz alatt, az eső az orruk és a cipőjük hegyére csurog, óvják a cigijüket. Átfurakodott közöttük, és vett három üveg erős sört, Fekete Sárkányt. Még sosem kóstolta, de már nem tudta, mi űzhetné el jobban a magányát a manzárdszobában a tető alatt, mint a Fekete Sárkány. Micsoda hülyeség, ismerte be magának, és a három üveggel a kezében a férfiak nyirkos és zsíros szagán át visszanyomakodott az utcára. A tavaszi felhőszakadás miatt ezernyi buborék képződött az aszfalton.