Hóval fujta be a szél... [antikvár]

Részlet a könyvből: Hold isten fehér fényében sziporkázott a mozdulatlanná dermedt nagy síkság. A jéggé vált hó töretlenül borított mindent. Síma felületén nem őrzött egyetlen lábnyomot sem. Egyetlen kő, vagy bokor sem vetett árnyékot rá. a tél, dér és jég: kedvenc tengrikjei a halálnak, uralkodtak, amerre a szem ellátott. Csak messze, napkeleten komorlott feketén az Őrkő, csak messze, napnyugaton mozdult egy fekete árnyék. Az elvarázsolt, tejfehér tájon egy parányi folt csak, de vánszorgott kitartóan az Őrkő felé. Mind többször botladozott a ló, mind többször imbolygott nyergében lovasa. De az életösztön utolsó erejével küzködtek előre...