Háromszék nem alkuszik [antikvár]

Dávid Antal írja új könyvéről: "A népdal megőrizte a rézágyúk emlékét s a történelem a szabadságért lángoló szenvedélyt. Háromszéki csodának is mondták, hogy egy megyényi nép hadba szállt a császári haderővel. Földművesek, kétkezi szegény emberek, szénégetők, katonák, papok, diákok. Fegyvert gyártottak és lőszert. Élelmezték a saját hadseregüket. Mindenki tette amit tudott, s adta amije volt. Kalákás harc a társadalmi igazságért - egészen az elbukásig. Múltunknak erről az alig ismert fejezetéről szól a regény. Romantikáját a történelem adta: a forradalmak s az utánuk következő szabadságharcok teli vannak romanikus elemekkel. Az üres hordóban a pisztolylövés ágyúdörgéssé erősödik. Az áruló rejtőzésének naiv komikuma a szégyenfa, a megfutó császári tiszt "hadizsákmánya" éppúgy történelmi hitelességű epizód, mint maga az ágyúgyártás vagy Jusztina megjelenése a csatában. Annak a kornak lelki viharzásában az emberek s a tettek is szélsőségesek, egyes epizódokat még a történelmi regény is csak egyszerűsítve bír el. Ezért szúrják le Balázs Manót, akit pedig a történelem szerint a tömeg valósággal széttépett. A nép megszülte a kor hőseit, s ők furfanggal, szorgalommal, haraggal és szenvedéllyel formálták a történelmet. A világ egy ideig bámulja a szabadságért küzdő népet, aztán elfelejti. Késői hódolat ez a könyv a szülőföld és hősei iránt."