Hullámok [antikvár]

Kiadói borítója kopottas, foltos, szakadt.
Első regényének (Dél, 1966) mondandóját az alföldi ember számára mindig is kissé csodálatos, más tempójú és tartalmú tengerparti élet medrébe ágyazta. Térben tehát messzire kanyarodott tőlünk, de egyetlen pillanatra sem fordított hátat itteni életünknek, amit épp a Hullámok bizonyít legékesebben. "Régóta izgat a fiatal nemzedék meghatározott rétegének életvitele; évek óta túlságosan is közelről vagyok részese annak a különös súrlódásnak, amelyet a háborús nemzedék és e fiatalok között látni vélek. Persze epikusként az ügynek nem társadalmi vonatkozása érdekel, hanem az, ami életünkből emberi sorsként kicsúcsosodik" - vallotta egy helyütt a szerző regénye kapcsán. Több éves szemlélődése alatt alakok és sorsok egész sora nőtt föl és bontakozott ki benne, aminek eredményeképp regénye cselekménye, epikai anyaga több síkú. S e síkok találkozási vagy metszőpontjain, már-már a való élet dinamikájának érzetét keltve, mindig új megvilágításban villan elénk egy-egy hős, jellem, epizód. A Hullámok mindemellett alaposan és körültekintően megszerkesztett mű - pallérozott nyelve is erről tanúskodik -, úgyhogy bizonyára megnyeri olvasóközönségünk tetszését.