Hullámverés [antikvár]

Addig mentek fölfelé, amíg a teljes látkép elébük nem tárult. Alkonyi sík, a síkon szikrázó fényfoltok. A Bay hídján lámpafűzérek. Aranyzöld foltokból összerakva San Francisco, mögötte dombvonulat ibolyakék árnyképe. Még azon túl és minden fölött a szemhatárig harsányvörösen lángoló égbolt. Vagyis amire az borul, az a Csendes-óceán. Jaj, Lena, jaj, Sabine, alighanem túl sokáig ültem Sillenbuchban! Ez a látvány szinte szétrobbantja azt, amit befogadóképességnek hívunk." Helmut Halm, ez a nyakkendőjétől és gátlásaitól szabadulni nem tudó német tanár - akit Walser olvasói jól ismernek a Menekülő ló lapjairól - feleségével, Sabinéval, és lányával, Lenával együtt San Franciscóba utazik a Washington University Oakland meghívására. A sosem öntudatosan csillogó, ködös, borús német időjáráshoz szokott tekintet hunyorog a fényben. De aztán szembenéz a nappal, és megpróbálja befogadni az arany fényeket; az óceán ragyogását s a huszonkét éves tanítvány, Fran Webb hajának arany fényeit... Martin Walser izgalmas és megrendítő történetben írja meg a "tanárembert", az európai ember találkozását a csodálatos Amerikával, a fájdalmakat, drámákat felkavaró és elleplező hullámveréssel.