Hulló csillagok [antikvár]

Részlet a regényből: - Na, most Krull-papát! - szólt egy kékmunkazubbonyos ember egy másik ugyanolyanhoz. Mindketten a Phoenix Picture Palace-szel szemben elhelyezett világítókocsin álltak. Kellemes, fiatal arcukon izzadtság csurgott végig. Krull-papa hatalmas fényszóró volt, ezen a néven nevezték, - mint ahogy Hollywoodban minden fényszórót elkeresztelnek. Családjával, a Krull-mamával és Krull-bébivel együtt lakott a kocsin. A bébi kedves, kis fényszóró volt, egyelőre üzemen kívül, mert a színház elé még nem érkezett meg a várható nagy tömeg. Közönséges villanyszerelők lévén, a két ember névtelen volt. A fiatalabbik begyújtotta Krull-papát. Fehér fénysáv röppent az ég felé, - egy film-csillag üdvözletére. Messze az óceán és magasan a hegyek fölött az ég tele volt csillagokkal, amelyek túlérett gyümölcsként súlyosan csüngtek az éjszakában. Az éjszaka hűvös volt, mint minden kaliforniai éj, bár érezni lehetett valami trópusi színt a levegő tisztaságában, a tücskök szenvedélyes ciripelésében a pálmák sötét árnyéka alatt. Néha-néha egy ilyen túlérett csillag leszakadt az égről, mint valami fénymag, hulló pályáján maga után vonva farkát, míg nyomában egy csomó más csillag tört az ég fele és hullott alá elliptikus pályáján a horizont ezüstös vonala mögé, amely fölött mint valami művész-kéz alkotta golyó függött a hold a tenger és a levegő feketeségében...