Hullócsillag [antikvár]

Részlet: A mi Urunk Jézus Krisztus születése óta az ezerkilencvenhatodik ősz kezdte sárgára érlelni a falevelet... Könnyű lepkeszárnyon libegett az este. Az előbb még halvány színek magasodtak az ég alján napnyugat irányából, most már tüzet kell éleszteni, ha a vitézek egymás arcába akarnak tekinteni... A nádasok, lápos ingoványok között egyre-másra fellobbannak a tábortüzek. Nyugodtan loboghat a láng, nincs mitől tartani. Az őrszemek előreküldött lánca csendességről üzenget. Meg amúgy is úgy hírlik, hogy most már valóban Isten jámbor szolgái közelednek: tisztabúza ocsu nélkül... A király úr külön megparancsolta, hogy a kereszteseknek semmi bántódása ne essék, mert ezek nem gonoszban járnak, mint a mosoniak... kivéve, ha egyik-másik közülök mégis előbbre merészkedne, de azt lehetőleg elevenen vezessék elébe, hogy szót érthessen vele.