Huncut Petar [antikvár]

Úgy esett, hogy Joszifnak, az ácsnak nem volt gyermeke. Istenfélőn élt asszonyával, Marijával - tizenkét évvel volt ő a legfiatalabb nála - első házasságban a bükkösök közt megbúvó Bajraktar faluban; szerény háza félig földbe vájva a Lom folyó partján állt; mögötte volt - a fészerben - kis műhelye, hol becsületes munkával a mindennapit megkereste. Forgatta szekercéjét hallgatag: hol kerek asztalt, hol kelengyeládát, szüreti kádat mesterelt máskor; köleskenyeret és paprikakását evett csak; este a feszület előtt elsuttogta a miatyánkot, s lefeküdt szótlan. Szorította, szomorkodott - mert nem ivott-e elég gyógyfűelegyet vajákos asszonyok áhítására, nem mondott-e misét csak érte a falu papja, az ágyékán és Marija üres méhe fölött nem rebegtek-e bájszavakat, temérdeket mindenféle vénasszonyok - s gyermeke még sincs, nincs csak.