Hűséges szív [antikvár]

Részlet a könyvből: "A legnagyobb harcok közepette, amikor a támadásokban elvérzett ezred még mindig próbálkozott a német védelem áttörésével Orsa irányába, megérkezett a váltási parancs. Ez a parancs annyit jelentett, hogy az átfázott, berekedt, az őszön szerzett furunkulusok gyötörte emberek, akik ott kuporogtak a kilométerekre nyúló óriási szakadékok agyagos mélyén, most elhgyják állásaikat, nyugodt, száraz helyre mennek pihenni, itt pedig friss, új egységek katonái állnak a helyükre. Golovin őrnagy, az ezredparancsnok, szűkkörű megbeszélésre hívta össze helyetteseit, a zászlóaljtörzs parancsnokát meg a három zászlóaljparancsnokot, s alig bírva visszafojtani a megkönnyebbülés boldog mosolyát, közölte velük, mi a parancs. A tanácskozás közben megérkezett az ezredet felváltó hadosztály két képviselője: egy öreg ezredes és egy fiatal őrnagy. Bementek a nyirkos fedezékbe, melyet házi készítésű lámpa világított meg, bemutatták okmányaikat, azután letelepedtek a priccsre, a kis vaskályha mellé, hogy átmelegedjenek és megszáradjanak. Egy percre csend támadt, csak a fedezék zörgő ajtaján túl süvöltött egyhangúan és szilajon a szél. Az emberek figyelmesen néztek egymásra. A most érkezettek egészen másként festettek, mint a tanácskozásra összegyűlt tisztek. Szépen meg voltak borotválva, még kölniillat is áradt róluk."