Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Verőfényes tavaszi reggel volt. Ünneplő sokaság sűrű csapatai siettek a székesegyház felé. Városi polgárok százgallérú köpenyegekben, asszonyságok és kisasszonyok ó-divatú kalapokkal abroncsos szoknyákban, tarka-barkán; jámbor földmivesek, akik az ünnepnap alkalmából nadrágot és dolmányt húztak, végül asszonyok és leányok tömött derékkal, bokorugró viganókban, háromszügletre türt fehér kezkenőkkel és öregszemű olvasókkal a kézben.
Zsufolásig telt a dóm három hajója. A jobbfelől való padsor elején a menes vármegye tisztikara foglalt helyet az első alispánnal, mindnyájak díszmagyarban. Balról szerénykedett főbíró uram és a városi érdemes magisztrátus; a tanácsbeli urak, imigy-amúgy szorongtak, nagy óvatossággal tartogatva köcsögkalapot és ezüstgombos pálcikát a polgári tekintélynek jeléül az akkori idők divata szerint.
Mögöttük sorakoztak a mesteremberek céhek szerint, mindegyik a m aga atyamesterével, példás rendben és kékposztó köpönyegekben. A többi padsorokat pedig jobbról a férfiak, balról az asszonyszemélyek foglalták el külön-külön, a mint illik.