Huszonnégyen kezdték... [antikvár]

Részlet:"Jaj de bajos falusi lányhoz járniA nyár még tüzel, a határban végestelen-végig aranyosan sárgállanak a kepék. Ijedten keres búvóhelyet a nyúl, nem találja többé a kalászok védelmet nyújtó erdejét. Csak a kukorica zöldell még frissen a lankákon, a napraforgó aranyos tányérja forog a nap után, parlagi galambok és verebek csapata szálldos felette, hogy kicsipegesse a maga dézsmáját, amely azóta jár neki az embertől, mióta földműves madár van a világon. Merre a szem ellát, pusztákon és falvakban cséplőgépek dolgoznak a porfelhőbe burkolt szérűkön, zajuk ott zsong a tarló felett, átszűrődik az akácerdő fái között és sajátságos, lüktető mormolással tölti be a szelíd, dunántúli tájat."