Ibolykám, Gyönyörűm! [antikvár]

/Ibolya előáll! Jámborkis Endre beléptekor rögtön érzékelte a feszültséget. Titkárnője, Buba előtt egy csinos, fiatal lány állt. Harcias tartásukból látszott, hogy vitáznak. Buba bizonyára a lelki nyugalmamat igyekszik óvni a hívatlan jövevénytől, gondolta. Képzelje, Andrej, ez az illető családi ügyben keresi!, mondta Buba majdnem felháborodottan. Szóval, engem keres?, fordult a jövevényhez. Feltűnő volt a lány izgatottan kutató tekintete. Ha maga Jámborkis Endre, akkor igen, felelte. A férfi nem tudta titkolni meglepetését. Családi ügyben? Félig-meddig. Jámborkis Endrének megrándult az arcizma. A "félig-meddig" régebben kedvenc kifejezése volt, s Klári, a felesége, aki 1956 óta Svájcban él, nagyon utálta, s próbálta kiiktatni a szótárából, de nem sok sikerrel. Mástól sose hallotta, már ő is kezdi elhagyni, s lám most a lánynak ez a második szava hozzá. Behívta, leültette. Mit óhajt?, kérdezte. Nem ismer meg?, tárta kerekre szemét a lány. Nézzen meg jobban! A férfi jobban megnézte, ingatta a fejét. Ismernem kellene? Tulajdonképpen - igen Bár, amikor találkoztunk, még csak ekkora voltam. Egy méternyi távolságot mutatott. Vagyis csecsemő.