Ibsen Dida története [antikvár]

"Egy tévedt nő naplója" című könyvem megjelenése óta 1905 júniusában, a világ minden részéből szakadatlanul kaptam leveleket. Az érdeklődés és részvét Tímea sorsa iránt oly nagy volt, hogy nem elégedtek meg kimerítő naplójával, mind többet és többet akartak tudni egyéniségéről és életéről. Ezren és ezren akarták sírját felkeresni s ugyanoly nagy azoknak a száma, kik a napló egyes részleteiről kértek felvilágosítást. Sokan tanácsolták, hogy egy második könyvben, mely mintegy "pendant"-ja lenne az elsőnek, feleljek a hozzám intézett kérdésekre. Sokáig haboztam, míg e jóindulatú tanácsot elfogadtam. A "napló"-t hozott felszínre, melyeknek irányzata nagyon is átlátszó volt. ilyen körülmények között nem volt könnyű és hálás feladat "Egy tévedt nő napló"-jához kiegészitő munkát írni. "Ibsen Dida története" nem tart igényt arra, hogy mint "document humain"-t értékeljék. Formája első pillanatra idegenszerű, de csak így volt lehetséges Tímeát még egyszer élethűen a cselekménybe beleilleszteni. Mindaz, mit Tímeáról még tudtam s leveleit, melyek még birtokomban voltak, felhasználtam ezen könyvemben s igyekeztem eredeti egyéniségét érvényre juttatni.