Idegen asszony [antikvár]

Mégegyszer mindennek utánanézett.- Mari kérem - mondta a szakácsnőnek -, a borjúhússal különösen vigyázzon, tudja, hogy az uram nem szereti, ha nagyon kiszárítja!Azután bement az ebédlőbe, megnézte a terítést és a sótartót gyorsan odatette az ura terítéke közelébe. - Gáspár mindent sóz, szereti, ha nem kell a sótartót keresgélni.Végül bekopogott a fiához. - Ki az? - hallatszott egy derűs fiatalember hangja.- Anyus!- Te vagy, anyus? Hát miért nem jössz be?Az ajtó gyorsan kitárult- Azt hittem, még neglizsében vagy!Szép szál fiú állott előtte.- A húsz éves házassági évfordulótokon? De anyus! Már a legszebb sötét ruhámba bujtam! Ide nézz! Mire apa megjön, készen akartam várni.Koszta Gáspárné gyönyörködve nézte ezt a mindig nevető szemű, szép szál fiút. A fiát, Huszadik évében van. - Örülsz a mi ünnepünknek?- Hogyne! Mit gondolsz, apa is örül majd a szivaroknak?- Persze! Tudod mennyire szereti éppen ezeket a szivarokat! és már két hete nem kapott!- Hja a háború! A külföldi dohánykülönlegességek ideje elmúlt! - szeme megcsillant. - De én szereztem százat!Viharos szeretettel elkapta az édesanyját és megforgatta maga körül. - De azt nem mondom meg, hogy neked mit hoztam! Csak izgulj tovább!"