Idegen bőrben [antikvár]

1. fejezetAz ablakhoz lép, kinéz a föveny re S a vízre a fövenyen túl; S szeme a messzibe villan; S tüstént egy sóhaj feltör, S tüstént egy könnycsepp lehull A gyász-fátyolos szemből S a szívből, mit gyász tölt meg, Mély, mély sóhaj.Furcsa-hűs szeméért a kis sellőnek, S hajáért, mi aranylón csillan.Matthew Arnold: Az elhagyott sellő (1849)MOST LeonieDecember 21., péntekLeonie megérinti a kirakatot. Az üveg hideg; kis, húsos tenyerének ott marad a lenyomata, amikor elveszi. Ezen jót derül, és újra az ablakra nyomja a tenyerét, majd ismét, ami kicsit arra emlékezteti, amikor krumplival nyomdázik a konyhaasztalnál, idővel azonban már a krumpli sem kell neki, és egyenesen az ujját dugja a festékbe.