Idegenek [antikvár]

Részlet a könyvből:Kanizsáné óvatosan, settenkedő egérléptekkel benyitott a sötét szobába. Első pillanatban a díványon kereste a jól ismert, álomba tekeredett alakot, de a takaró sima volt, s a párna gyűretlen hómezején lesiklott a meszes holdfény. Csak akkor vette észre leányát az ablaknál.- Györgyi! - suttogta meglepetten.A nyúlánk, hálóinges alak hátranézett. Anyja pongyoláját dobta magára, s az térdéig sem ért. Nagy, bronzos haja vállára hullt. A kétes holdvilágnak háttal fordulva elvesztette arcát, körvonalai maradtak csak, folyékony holdezüstből.- Még nem alszol?Nem kérdés volt ez; csöndes rosszallás, vagy inkább sajnálkozás. Az anya odalibegett hozzá beidegzett nesztelen lépteivel, s átfonta derekát. Így hátulról megcserélődött köztük a viszony: a negyven körüli, igénytelen egérkeasszony termetre leánya lehetett volna a tizenhét éves, sudár Györgyinek.