Idegenek [antikvár]

Részlet a műből: " - Igen és ha me gnem ölöm, szegény Jánosom is jóizüt enne belőle, mert hatvan éves korában is olyan foga volt szegénynek, hogy ma is megvolna mind. Ezt a nagymama mondta, mikor a linci tésztáját ették és dicsérték. Akármiről volt szó, akármi fötrtént, szegényke mindent hozzáfüzött az ő Jánosához, akit ő ölt meg. És hogy hogyan ölte meg, azt is el kellett mondani, vagy azért, mert már hallották, vagy azért, mert még nem hallották. Ezuttal azért mondta el, mert még nem hallották: Imre István hites ügyvéd és az ő fia, Béla, aki nem hites ügyvéd még, de már doktor, ami az apjából sohasem lesz. - Ugy volt, lelkem, hogynagyon szomjaztam. És már szeptember volt és azt mondtam: Fiam, János, nagyon szomjazom, alighanem bajom lesz holnap. Amire ő azt mondta: Ha szomjas vagy, édes feleségem, hát hozok neked vizet. - Nem, mondtam én, ne kelj föl a puha ágyból, majd én."