Idegenek között/Va banque...! [antikvár]

Részlet a könyvből:Ma délután eszembe jutott, hogy holnap lesz a huszonharmadik születésnapom... Esti nyolckor azt mondtam a szobaasszonyomnak, a jó Garlatinénak, (vagy Garlathynénak?) hogy fáj a fejem és azzal bezárkóztam a szobámba. Alig tudtam megvárni, hogy magamra maradjak. Olyan türelmetlenül, szinte epedve vártam az egyedüllétet, mintha az valami nagy és boldog meglepetést hozna a számomra. Betettem az ablaktáblákat is, hogy a lámpa fénye ki ne lássék az udvarra és azzal ünnepeltem meg a születésnapomat, hogy elkezdtem gondolkozni.Ime, nem csalódtam a várakozásomban: különös meglepetés ért. Nem tudom, hogy mi történt velem, de tisztán érzem, hogy olyan belső változáson mentem át, amely ki fog hatni egész további életemre. Most éjfél van és én nem vagyok többé az a leány, aki négy órával ezelőtt belépett a szobába. Mi történt velem? Alig hiszem, hogy megtaláljam valaha a magyarázatát. Itt ültem a székemen, midőn egyszerre, mintha idegen kéz föllebbentett volna egy függönyt a lelkemben, ahol eddig félhomály uralkodott, fehér világosság támadt. Oly tisztán és élesen, oly elfogulatlan bíráló szemmel láttam magamat, környezetemet és az utat, amelyen haladnom kell, mint eddigi életemben csak egyszer. Az agyamban szabadult föl valami pihenő erő, vagy idegen hatalom alatt állók? Nem tudom...