Ifjúságom [antikvár]

Részlet a könyvből:A lugasokban elhallgattak a harmonikák és a boldogtalan szerelmes dalok. Az elásott kincsesfazékról vagy váratlan örökségről szóló mesék is elnémultak. Elült a csörömpölés és dobogás. A Régi Ilona-bánya és a két ércmosó, mint fáradt és álomba merült hatalmas iszapszörnyetegek, hörögve lélegeztek.Scharley aludt.Egy ágyban kicsinyek-nagyok, hármasával-négyesével, egy szobában tízen, tizenöten is szorongtak. A zsúfoltság lidércnyomásként feküdt mindenen. Zölden, pirosan, kéken lobogott az örökmécsesek lángja.A bányászruhákból kiáradó meleg, fullasztó pára elkeveredett az emberek leheletével. Olykor egy sápadt arc hirtelen felemelkedett, egy kar összerándult, egy nehezen lélegző mell megfeszült a fuldokló fejeknek és tagoknak ebből az áradatából.Az udvarokban sötéten, leskelődve állt az éj. Valahol egy kutya vinnyogott, valamely kóbor kísértetet neszelt meg: talán egy halott anya jött fel, hogy elhagyott árváit ápolgassa az éjszakában, vagy egy kárhozott öngyilkos lelke tért vissza, mert nem talált nyugalmat a túlvilágon.