Ifjúságom [antikvár]

Táblák sarkai kopottasak.
Részlet a könyvből: A lugasokban elhallgattak a harmonikák és a boldogtalan szerelmes dalok. Az elásott kincsesfazékról vagy váratlan örökségről szóló mesék is elnémultak. Elült a csörömpölés és dobogás. A Régi Ilona-bánya és a két ércmosó, mint fáradt és álomba merült hatalmas iszapszörnyetegek, hörögve lélegeztek. Scharley aludt. Egy ágyban kicsinyek-nagyok, hármasával-négyesével, egy szobában tízen, tizenöten is szorongtak. A zsúfoltság lidércnyomásként feküdt mindenen. Zölden, pirosan, kéken lobogott az örökmécsesek lángja. A bányászruhákból kiáradó meleg, fullasztó pára elkeveredett az emberek leheletével. Olykor egy sápadt arc hirtelen felemelkedett, egy kar összerándult, egy nehezen lélegző mell megfeszült a fuldokló fejeknek és tagoknak ebből az áradatából. Az udvarokban sötéten, leskelődve állt az éj. Valahol egy kutya vinnyogott, valamely kóbor kísértetet neszelt meg: talán egy halott anya jött fel, hogy elhagyott árváit ápolgassa az éjszakában, vagy egy kárhozott öngyilkos lelke tért vissza, mert nem talált nyugalmat a túlvilágon.