Igazak ivadéka [antikvár]

Hátsó fedlap kopottas.
1185-ben, York városában, a pogrom elől menekülő zsidók rabbijukkal együtt önként mennek a halálba. Ez a rabbi egyike a világ harminchat Igaz férfiújának. Leszármazottai a legváltozatosabb módon halnak vértanúhalált, egyúttal azt is bizonyítva, hogy a barbárság változatai végtelenek. Ernie Lévynek, az Igazak utolsó, nemzedékünkhöz korban is és érzelmileg is legközelebb álló ivadékának már kisgyermek kora óta mérhetetlenül sok szenvedés jut osztályrészül a fasizmus küszöbén álló Németországban. Hitler uralomra jutása után a kamasz fiúban felébred a tettvágy, még a gyűlölet is - de csak szeretni tud, és legfeljebb szánakozva szemléli az ember elaljasodását. Az író: André Schwarz-Bart harmincegy éves volt, amikor 1959-ben Párizsban Gonsounrt-díjat kapott ezért a regényért. A regény minden olvasója csak helyeselheti a zsűri döntését, mert ez a sok szálból szőtt mű nagy regény, írója igaz lelkiismerettel alkotta meg. Szívbemarkoló, szenvedélyes, emberséget követelő hangja méltán keltett feltűnést hazájában és szerte a világon.