Igazolások a mennybemenetelhez [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Pár évtizednyi történelem lélekközelből vizsgálva, egy társadalmi rend kórlapja, élveboncolt emberi kapcsolatok, egy férfi élete, egy szerelem története - egy szomorú, mégis békességet árasztó, megnyugvást és hitet adó mese... Ennyi az Igazolások a mennybemenetelhez. Ennyi, és mégis sokkal több. Mert aki olvassa, érzi: vele is megtörténhetett volna. Akinek volt valaha szívrohama, tudja: Pozsonyi Endre épp azt érezte infarktusa előtt, alatt és után, amit ő. Aki siratta már gyermekét és magát, mert nem lehettek együtt, bizonyíthatja: Faragó Juli könnyei a legkeserűbbek közül valók. Aki állt már a kihallgató előtt, és döbbenten ismerte fel a jóbarát keze írását az asztalon felejtett feljelentésen, nem kételkedik benne: van rá mód, hogy ilyesmire rábírják az embert. Aki volt már reménytelenül szerelmes, aki bonyolódott már kiúttalannak látszó érzelmi zűrzavarba, aki már csalt és aki megcsalatott, akivel packázott már a hivatal, aki érzett hálát vagy ajándékozott hirtelen jött szeszélyből, mind rábólint önkéntelenül valamelyik mondatra. S mert nincs ember, aki legalább egy mozzanatában magára ne ismerne, mindenkit magával ragad a mese. Hiszen egyetlen sora sem hazug, egyetlen szava sem hamis. Az egyre több idősíkban futó cselekmény közeli és távoli múltba vezérli az olvasót. A villanások regényhősökből ismerősökké elevenítik a szereplőket, hús-vér emberek váltják fel a képzelet szülte alakokat. A hírnévre, Nobel-díjra áhítozó, idegen tollakkal ékeskedő főnökben, a megejtett lányt cserben hagyó befolyásos elvtársban, a családjáért hajtó, sarokba szorítottságában az egyenes útról eltántorodó, majd lelkiismeret-furdalással küzdő, elhagyatottságában az öngyilkosságba menekülő kutatóban, az öntudatossá érő háromgyerekes családanyában, a barátság és szerelem között választani nem tudó férfiúban, az összes epizódszereplőben rendre felfedezzük a mindennapjainkban körülöttünk élőket-élteket. S miközben megismerjük a főhős gyermekkorát, diákéveit, munkáját, látjuk kibontakozni Juli és Endre szerelmét. Ettől lesz Nikolits Árpád immár teljes gerjedelemben, cenzúrázatlanul olvasható regénye hiteles történet. Visszaemlékezés, korrajz és lélekelemzés ez a könyv, s mert író gyónja élet és halál határán. Amikor becsukjuk a könyvet, bánkódunk egy kissé, majd megnyugszunk: ha nem is volt mintaférj, ha fittyet is hányt a társadalmi elvárásokra, ha voltak is bűnei, a főhős egész élete egyetlen igazolás, mely kétségkívül elegendő a mennybemenetelhez. Wagner Csilla